Hallo! Márta vagyok!

Én egy híd vagyok

Gyermekkorában az ember hidat alkot a szülei között. Ezt az életérzést valójában mindenki ismeri. Ebből az alapgondolatból bontakozott ki az életem során állandóan visszatérő kérdés:

Vajon mit jelent egy híd?

A híd, mint az élet szimbóluma az itt és az ott, az anyagi és a szellemi valóság élményét fejezi ki, valamint azt, hogy a kettő között létezik már egy kapcsolat vagy azt éppen létre kell hozni. Az ellentétek egymásba folynak át és egymást kölcsönösen megváltoztatják.

A híd képe az élet egészét fejezi ki. Minden ember életútja kezdetén rálép a hídra és a pillérek között folyamatosan építi életének boltíveit.

Hídverés – Átmenet képzése

Pedagógusi munkám két oszlopa a filozófia és a gyógypedagógia. Miközben ezt a két területet összekapcsolom, egyúttal  egymással szembeállítom őket. A szembeállítás révén közöttük kapcsolódási pontok rajzolódnak ki.

Nyelvi pillér

A nyelv által válik a saját (az anyanyelv) és az idegen (valamely idegen nyelv) a tudat részeként megtapasztalhatóvá.

Az én anyanyelvem a magyar nyelv. A német nyelv számomra nemcsak egy idegen nyelv, hanem  filozófiai tanulmányom során a filozófia nyelve is volt. Később egy beszédformálás és dráma továbbképzés során megtapasztaltam a nyelv belső átformáló, átalakító erejét. Immáron húsz év óta mindennapi életem és szakmai tevékenységem nyelve a német nyelv.

Hídverés egy nyelvhez az etimológiai elemzéseken  és a grammatikai besorolásokon túl a ritmikus légzés, valamint a mozgás által a hangokkal és a szavakkal létrehozott kapcsolat révén is lehetővé válik.  A nyelv élő történés, az állandóan változó mozgás kifejeződése.

A legfontosabb tapasztalatom a nyelvről, hogy a gondolatok, az érzelmek és az akarati impulzusok a lélek benső terében újra alkotva kifejezhetővé válhatnak.

A családtörténetem pillérei

Családtörténetem hídverés a földműves és a pedagógus generációk között. Az elődeimtől örököltem az élettel szembeni belső  tartást. Ezt felismerem, és folyamatosan ápolom egyrészt a kerti munkában, amit nagyon szívesen folytatok, másrészt szellemi – morális tartásomban. A kertben végzett munka lehetőséget nyújt a virágok szemlélésére, vagyis a metamorfózis jelenségének megismerésére. Növekedésének folyamatában minden növény kiterjedésének  és összehúzódásának  ritmikus egymásutániságát mutatja.

Pedagógiai pillérek

Mindaz, ami a növények átalakulásának külső képeiben észlelhető összehasonlítható a pedagógiai tevékenység nyomán az egyén lelki erőiben  végbemenő  átalakulással és fejlődéssel.

A  kérdezés belső tartása áll az önmegismerés és az önnevelés kezdetén.

Pedagógiai munkám folyamatos hídverés a hivatalos, állami pedagógia és a Waldorf – pedagógia, azaz a tudás és a kreativitás, a belső erő és a belső nyitottság között.

Az utazás, mint hídverés

Szívesen utazok. Utazásaim mottója Marcus Aureliustól származik: „Nem az a fontos, hogy mindig más országokat utazzunk be, hanem, hogy a világot mindig más szemmel lássuk.” Abban, hogy egy másik perspektívát, másik nézőpontot érhessek el a nagy mesterek műalkotásai gyakran nyújtanak segítséget.

Vajon miért teszem azt, amit teszek?

Egy fiatalember álmát meséli el a következő legenda: A bolti pult mögött meglátott egy angyalt és sietve megkérdezte tőle: ”Uram, ön mit árul?” – „Mindent, amit csak ön akar.” A fiatalember így folytatta: ”Akkor szeretnék egy boldog házasságot, amely egészen életünk végéig boldog marad; jó barátokat, akik egész életutunkon végigkísérnek; gyermekeket, akik jól fejlődnek; vállalkozást, amely mindig sikeres lesz.” Itt az angyal félbeszakította a fiatalembert, majd hozzátette: „Bocsásson meg, de ön engem félreértett. Mi nem árulunk semmilyen termést, itt csupán magot árulunk.”

Mag a kertben

Lényünket, mint kertet értelmezzük, ahol a kapott magból növény bontakozik ki, amely virágzik és termést hoz.

Én Önt azokhoz a tápanyagokhoz szeretném elvezetni, amelyek az  Önben rejlő magvat  élettel, a csírázás képességével itatják át, és ezt  a kifejlődésig, a metamorfózisig vezetik el. Hiszen a filozófia története, a nagy gondolkodók eszméi és tanításai azok a szubsztanciák, amelyek az Ön  kertjének  földjét táplálják.

Filozófia az életemben

Szakmai tevékenységem kezdetén a filozófia tanára voltam. Később a tanári létet gyógypedagógiai perspektívából ismerhettem meg. Ebből az időszakból merítettem azt a tapasztalatot, hogy mennyire fontos minden egyes tanulót megismerni.  Ráébredtem továbbá, hogy csak akkor tudok tanítani, ha valamennyi tanulómról átfogó emberi – pedagógiai képpel, ismerettel rendelkezem.

Ez a megismerés teszi lehetővé az emberhez való egyéni hozzáférést, a sajátos emberi lét kategóriájához való eljutást.

Pályafutásom harmadik szakaszára, mint szintézisre tekintek. A filozófiához Helm Stierlin életművével való foglalkozásom révén tértem vissza. Stierlin nagy gondolkodó, terapeuta és orvos. Gondolati rendszere a dialektikáról, az értelemről és az értelem kereséséről, a tartásról és az igazságosságról, valamint a nyelv szerepéről fontos pillérek önmagam és a tevékenységem számára.

Meghatározó élethelyzetek

Veszteségek mély nyomokat hagytak az én életemben is. Mégis az élet mindig a magasságok és mélységek dinamikájában bontakozik ki. Amikor egy tudományos továbbképzésen szerettem volna részt venni, sajnos nem kaptam rá engedélyt. Közvetlenül tapasztalhattam meg, mit jelent éveken keresztül vagy a feletteseimmel vagy önmagammal konfliktusban lenni.

Barátaim és munkatársaim őszinte és értéket becsülő támogatásával önmagam mellett döntöttem. Mégis úgy éreztem, mintha továbbra is kutyaszorítóban lennék. A továbbképzés első éve után megbetegedtem. Egy határhelyzetbe kerültem, amely felvetette a kérdést: Vajon létezik-e számomra kiút? Vajon lehetek-e még egészséges?

A válasz keresésében találkoztam egy történettel, amelynek szerzője  Jorge Bucay.

Béka a tejszínben

Történt egyszer, hogy két béka beleesett egy nagy hordóba, amely félig volt tejszínnel. A hordó fala túl sima volt ahhoz, hogy ki tudjanak mászni, a széle pedig túl magas ahhoz, hogy egyetlen ugrással kiszabadulhassanak a tejszínből. Igazán kétségbeejtő állapot. Az első béka így vélekedett: „Itt már nincs semmiféle menekülési lehetőség!”  –  azzal lemondóan elsüllyedt. A másik béka először átgondolta a helyzetét, majd alapos és belátó mérlegelés után a tettek mezejére lépett. Elkezdett úszni és rúgkapálni a tejszínben, amíg az vajjá nem vált. Ekkor ő ismét szilárd talajon állt és egy nagy szökelléssel beleugrott a boldog békaéletbe”.

Az életért és a reményért

Úgy döntöttem, megpróbálok olyan lenni, mint a második béka. Szerető segítőkkel, akikre nagy hálával gondolok, sikerült megtalálnom a saját utamat, amelyen a betegségem valamennyi dimenziójával szembesülhettem.

A 103 évesen elhunyt német filozófus, Hans – Georg Gadamer életének végén a következőt írta: „Életem során sok minden megváltozott a filozófiában, de egyvalami változatlan maradt: „Az emberi élet remény nélkül nem elgondolható.”

Az a gondolat, hogy bennünk nemcsak a betegség, de vele egyidejűleg az egészség is jelen van, megnyitja a gyógyulás lehetőségeit, és felveti azt a kérdést is, vajon mi magunk mivel járulhatunk hozzá, hogy kibontakozhassanak bennünk az egészségessé tevő erők.

Legfontosabb három értékem

Schau dir meine Angebote an und nimm Kontakt zu mir auf!

This post is also available in: német