Mit jelent a logosz ógörög kifejezés

Számtalan -lógiát ismerünk, mint pl. biológiát, szociológiát stb. Ezekben a szóösszetételekben a logosz a tudományt jelent. Ismert még a logika, a logikus, azaz evidens, illetve valószínű. A logosz további jelentései: szó, értelem, gondolat, nyelv (a nyelv mint a beszéd eszköze, szerve – lat. lingua, gör. glotta) által kifejezett értelem. Arisztotelész szerint a logosz az az értelmet hordozó forma, amelyben a hang mint anyag jut kifejezésre. A logosz a jelentést adó – ebben a tekintetben lehet az értelemről beszélni. Más megjelölések is ismertek a „szó” kifejezésre, mint pl. a gör. eposz, amely az opsz, hang (lat. vox) szóval áll kapcsolatban. A logosz ellentéte a mítosz, amely a mystheiszthai igéből ered: egy a bensőből származó megemlékezés, kinyilatkoztatás, kihirdetés, illetve elmondás, „monda” a szó legmélyebb értelmében. A mondák a puszta beszéddel szemben mélyebb jelentést hordoznak, hiszen szervezett-strukturált történetelbeszélést adnak elő, amely a közösség emlékezetét hivatott megőrizni. Amit az eposz költője tesz, az nem legein (logosz igei formája), hanem mystheiszthai.

A legein (lat. legere) jelentése az olvasni, eredeti formájában a bolygók olvasása, valaminek a felszedése, összegyűjtése, majd később alakult ki a könyv olvasásának a jelentése. A magyar nyelvben is végig követhető ez a módosulás. Az „Olvasd meg, hány tojás van a kosárban!” felszólításban ma már a számold meg kifejezést használjuk, míg a könyvek, illetve a betűk kerülnek felolvasásra (az összegyűjtés, a felszedés által). Ez vezet tovább a kiválasztáshoz, a kiválogatáshoz, azaz a bőségből valamit kiolvasni, kiválasztani. Ugyanez történik akkor is, ha valaki földiszedret vagy málnát válogat, szemel az egészből, abból, ami a kertben fellelhető. A gyűjtésből, az összetevésből adódik a csoportosítás, a kötegbe, a nyalábba való gyűjtés és a számlálás. A számolás és az olvasás egymással szorosan összefüggő tevékenységek.

A logosz, illetve legein alapjelentéseiből: elbeszél, elmond, olvas, csoportosít, számol következett a latin fordítás: ráció, szellemi számítás. Az, amit a ógörögök más kultúrákkal szemben mintegy újként létrehoztak, éppen a ráció volt. Az európai kultúra jellemzője a távolkeletivel szemben a racionalitás. Az ógörögök szellemi tartása a logosszal állt kapcsolatban. A logosz a hangnak a phonénak értelmet ad, amely világos, behatárolt, meghatározott és megjelölt, valamint tartalmazza a ráció és a számolás élesen pontos képzetét is. Ez vezet el oda, hogy számtalan helyen a proporció kifejezés a szó filozófiai jelentésében szerepel. Az analóg, ana-logosz az, ami a logoszon alapul, és bizonyos proporciót, arányt, viszonyt jelöl meg. Bizonyos viszonyok, kapcsolatok, struktúrák proporciója, aránya mint arányos szerkezet, az arányos felépítés a szó tulajdonképpeni jelentése. Hérakleitosz első töredékében olvassuk: „…Mert bár minden eszerint a logosz szerint lesz, mégis olyanok (az emberek), mintha nem vennének tudomást róla”. A logosz arányosságot fejez ki, és ha az ember megérti a logoszt, tudomást vesz róla, és bensőjévé válik, akkor ez egyben az ő logosza is.

János evangéliumának kezdő soraiban a kimondott szó, vagyis ige nem a szubjektív módon gondolt értelemre utal, hanem magára a logoszra, a szóra abban az átfogó, a létet meghatározó isteni arányosság értelmében, amely a létet hordozza. Ebben az értelemben a logosz Istennél van, ő az Isten, mint a világot átfogó alapjelentés. A logosz további jelentése a számolás, a számadás, számvetés egy dologról. Ebben az értelmében a filológia igyekezet, fáradozás a logoszért, a logosz szeretete.