Az életünk mint műalkotás

A kitűzött céljaink alkotják életünk tartalmát. A célok a fejben születnek meg. De mi az, ami a szívet mozgatja, ami érzelmi rezgést, rezonanciát vált ki? Az elvárások meghaladása hozza el azt a többletet, amely szikrát csihol, és a tüzet feléleszti. Ez teremti meg azt a vágyat, hogy önmagunkat állandóan fejlesszük, a cél pedig nem más, mint életünk, életutunk betetőzése, a szentély teteje. Ez a törekvés mozgatja az önmagát állandóan fejlesztő embert.

Dieter Lange (in: Sieger erkennt man am Start – Verlierer auch. 2010, Berlin) szerint az emberekben ható motívumok két okra vezethetők vissza. Ezek a szorongás és a szeretet. A szorongáson alapuló tevékenység célja biztonságban vagy a többiek előtt lenni, azaz harc a saját túlélésért, amelyet az ember egója határoz meg. Ennek a magatartásnak a vezérelvei a minél több, annál jobb, valamint a soha nem elég. A másik út az önmegismerés révén a transzformáció, amely a változás folyamatában, mint az új minőségi lépés a korábbin, a régin túlmutat. Ennek a szimbóluma a hernyóból átalakult lepke, amikor a belső növekedés úgy nyilvánul meg, mint a másokért való tevékenység, a szeretet és az önmegvalósulás. Itt nem birtoklásról van szó, hanem magáról az emberi létről. Az átváltozást, a transz-formációt Dieter Lange a jövő királyi diszciplínájaként határozza meg, amely a változás képességét feltételezi. A változás szükségszerűen bennünk kezdődik el, mert egyébként nem jöhet létre rezonancia azzal, amit teszünk.

Az ember az életében soha nem érkezhet meg. Rilke Az életem táguló körökben című verse ezt így fejezi ki:

Az életem táguló körökben élem,

a dolgokon túlra törőn.

A legvégsőt talán soha el nem érem,

de ráadom minden erőm. (ford. Farkasfalvi Dénes)

A siker az ész, az értelem illúziója. Senki nem előzhet meg bennünket, ha mi a saját utunkon járunk. Ez az út pedig a tudatosság, az igazi önmegismerés és a transzformált önészlelés.

S amíg nem hívogat,

A halálból élet,

Unalmas vendége vagy

Sárnak és sötétnek. (Goethe: Üdvözült vágy. Ford. Vas István)